2011 március 15 Hősök tere

Csodálatos napsütéses, szép tavaszi napra ébredtünk. Csak, és leírom még egyszer nagybetűkkel, CSAK egy nyugodt tiszteletteljes megemlékezést szerettünk volna az Ősök tiszteletére. 1989-ig nem volt egyszerű eljutni a Petőfi szoborhoz egy szál virággal, kokárdával a szívünkön. 1989-től szintén nem volt rá mód, mert egy Demszkáj Gábor nevű Budapest főpolgármestere címmel kinevezett liberális senki, kisajátította magának azt a teret, ahol neki, és a maffiózó bandájának, egy normális társadalomban még takarítói állást sem ajánlanának (elnézést minden takarítótól, tisztelet a munkájukért).

Nemzeti Szabadcsapatosként, mivel szövetségbe léptünk a Gárda Szövetséggel egyszerű volt a program. Hősök tere, megemlékezés közösen a szövetséggel, aztán egy nagy séta a belvárosban és belepillantás néhány rendezvénybe Budapest utcáin. A nagy Nemzeti Zsidesz párt szégyene volt, ami a Hősök terén történt. Mikor is, egy hivatalosan bejelentett megemlékezést a szó szoros értelmében szétvert. Csak egy ünnepséget szerettünk volna - Himnusz, Szózat, Székely Himnusz... Mondja már meg nekem valaki, de őszintén – ebbe a csodálatos kis országba miért fáj ez, az állítólag demokratikusan megválasztott “nemzeti” kormánynak? Már nem vagyok gyerek, három csodálatos lányom van, és már régóta nem hiszek a mesékben.- Egy mondjuk K. J. törzsőrmester nem támad meg engem “minket”, csak ha parancsot kap. Közbeszúrnám azért, parancs ide vagy oda, szégyellje magát, aki a magyar himnusz alatt, leszedi az előadót a színpadról, de nagyon! Erre nincs magyarázat! Sose lesz! Szégyellje magát mind!

Na de hagyjuk, - nem előttem, hanem a Jó Isten előtt kell majd elszámolni vele, hogy nincs gerince.

A mi ünnepségünk, hála a Nemzeti Zsidesz kormánynak max. 20 perc alatt lezajlott, -szétveréssel, - letartoztatással, - megfélemlítéssel. Köszönjük! Nem felejtünk! Soha! Kár érte, szép megemlékezés lett volna.

Átsétáltunk a városon. Kossuth tér, több száz méteres sor a Parlament előtt, hogy láthassák a Szent Koronát. Szép dolog, megható csak a Parlamenten belül senkit nem érdekel, hogy az ősi alkotmányunk a Szent korona tan, amit jogalap nélkül elvettek, meggyaláztak, végre visszatérhessen, és ahogy ennek a Csodaszép országnak az útját irányította isten áldásával, méltósággal, becsülettel folytathassa útját töretlenül, sőt talán erősebben, mint valaha.

Nem lehet jövője egy Nemzetnek, ha nem ismeri és tiszteli a múltját.

Záróakkordként a Jobbik megemlékezésén vettünk részt. Lassan gyűlt a tömeg, de a rendezvény kezdetére megtelt a terület. A színpadról szívemnek tetsző beszédek hangzottak el, csak lassan elbizonytalanodtam, mert a szót nem mindig követik a tettek. Mindennel egyet tudok érteni ami elhangzott, csak nem érzékelem a bőrömön Ja és még valami ha nemzeti oldalról beszélünk és összefogásról, miért van az, hogy egy párt aki folyamatosan harcol a kettős mérce ellen, felállít egy kettős mércét azokkal a gárdistákkal és hazafiakkal szemben akik szívüket, lelküket letették, hogy ilyen sikert érhessen el a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Kígyó